Az esemény egy közös időutazás az Armătura-gyárban, melynek során bejárhatjuk az ipari tereket, azok múltját, jelenét és jövőjét. A vezetett séta során a résztvevők megismerhetik a gyár és a munkások múltját és történeteit, miközben fel-felbukkannak az online platformon előzőleg megjelent szereplők is. Az interaktív kiállítás a Szerszámos Műhelyben (Sculărie) felfedezőútra és részvételre invitál. Az Öltözőben a munkások közösségének hétköznapi életéből vett szimbolikus helyzetek társadalmi változásokra kérdeznek rá, kiemelve a kapcsolatot a volt, van és lesz között. Az esemény egy költői utazás, tiszteletadás az ipari terek emléke előtt, ugyanakkor felhívás a továbbgondolásra is, mely során arra keressük a választ, hogy mit hagyunk hátra magunk után és hogyan építjük közös jövőnket.
Miért szükséges regisztrálni az eseményre?
Az eseményen való részvétel ingyenes, de a korlátozott férőhely miatt regisztráció szükséges. Mivel az esemény már az online platformon elkezdődik, illetve a gyárban több helyszínen is végigvezetjük a résztvevőket, a részvétel regisztráció nélkül nem lehetséges.
Intro
Hallatszik? Hallotok? Jelezzetek, hogy, hallotok-e!
Sajnálom, hogy megvárakoztattalak a kapuban, csak elő kellett készítsek néhány technikai dolgot. Ezalatt legalább megcsodálhattátok az utcát. Valamikor vasútvonal volt az utca másik oldalán. Még látszanak a sínek. Azon keresztül jöttek az öntöttvas szállítmányok Pusztakalánból, Hunyad megyéből, onnan hozták a nyersanyagot. Innen pedig láthatjátok, túl az utcán, a Vasutas Park melletti épületeket. Régebben a feleki dombokat csodálhattam meg innen, de most már mindenféle magas épület vesz körül bennünket. Nos, hát ezek most már csak mesék.
Készen vagyunk? Várjátok már, hogy kezdjünk? Tudjátok, mire jöttetek?
Kezdünk.
Amit most elkezdek mesélni, az egy séta formáját ölti. Egy közös utazásnak vagytok és voltatok a részesei. Sok mindent elmeséltem már, most pedig lehetőségem nyílik arra, hogy megmutassam nektek hús-vér formájában is. Jobban mondva: beton és fémszerkezet formájában.
Ez lesz az első és az utolsó séta ebben a formában.
Hamarosan más arcom lesz, másképp nézek majd ki. És nem én leszek már akkor, hanem más leszek. Mindig más. Talán láttátok már, hogy fogok kinézni. A projekt a bejárat jobb oldalán látható – egy madár megpróbálta elmagyarázni nekem a látványtervet, hogy el tudjam képzelni. De hiába.
Itt vagyunk, együtt. Azt mondom, örüljünk még kicsit az együtt töltött időnek. Lélegezzetek! És ne gondoljátok mindezt tragikusnak, még ha én hajlamos is vagyok arra, hogy néha elérzékenyüljek. Semmi sem állandó. Még a kényelmetlen érzés sem, hogy a dolgok változnak. Átalakulnak. És, hogy néha (vagy legtöbbször) nem mi irányítjuk, hogyan. Csak megélni tudjuk.
Itt kezdünk, a kapunál. Rajta már nem lépnek be a gyár munkásai. De valamikor naponta három műszakban, 2500-3000 ember lépett be itt.
Segít valaki a kapuval? Számítok rátok! (a kapu kinyílik)
Köszönöm. Most pedig lassan induljunk!
Jobbra elhagyjátok a portást. Időközben változott a portás, még nem ismerjük egymást. Balra, a bokrok mögött, elsétáltok az Armătura-szobor mellett. 2004-ben készült, 120 éves voltam akkor, amiből kb. 56 évet kolozsvári földön töltöttem. 2004 az az év is, amikor a Hertz, az osztrák cég többségi részvényes lett bennem.
Itt, balra, az irodák voltak. Ott volt a könyvelőség, az adminisztratív és az ellátással foglalkozó személyzet, ott vették fel a rendeléseket. Hajdanán itt volt a Román Kommunista Párt gyűlésterme és a párttitkár irodája. Az utóbbi években egy bábszínházas csapat használja az emeletet, próbálnak. Látjátok az autójukat a parkolóban?
Szemben található a szerszámműhely és az elektro-montázs. De ezt mindenki csak úgy hívja, hogy Sculărie. Látjátok a feliratot a homlokzaton? A feliratok segítségével foglak titeket vezetni.
Gyertek a szemben álló épület, a szerszámműhely és az elektro-montázs felé, lassan. Jobbra, a kék ajtós épület, az volt a Megmunkáló üzem, a Prelucrare.
Szerintem már rájöttetek ki vagyok. Én vagyok az Armătura Gyár. Egy beton mammutépület, ami 141 éven keresztül adott otthont a munkásoknak és a termelésnek. Ipar. Munka. Munkabalesetek. Fém. Kemencék. Meleg és hideg.
Víz, gáz, és fűtésrendszerekhez használt termékeket gyártottak itt. Csapokat. De más fontos fémalkatrészeket is, sokféle használatra.
I. A Szerszámműhely előtt (A Gyár)
Álljatok meg egy kicsit itt, a száraz fácskák és a sárga rózsabokrok előtt.
Tudjátok, miket csináltak ezekben az épületekben? Elolvastátok a leveleinket? Követtétek Csabit?
Ismételjük el röviden azoknak, akik ellógtak a tiktok-ról!
A mechanikai-energetikai részleg foglalkozott az összes részleg javításaival. Ugyanebben az épületben, az emeleten voltak a tervezőirodák és a műszaki könyvtár.
A szerszámműhelyben készítették elő az öntésre a darabokat. Láthatjátok, hogy a bejáratot ugyanazok a betűk jelzik a homlokzaton. Öntőformákat, magokat készítettek a csapoknak. Meneteket, késeket és szerszámokat.
Következett az öntöde, ahol olvasztott fémet öntöttek az öntőformákba. A mag kitöltötte a csap formáját, meghagyva az üres helyeket. Innen a megmunkálóba kerültek a darabok, ahol egy sor mechanikai és kémiai folyamaton mentek át, majd átkerültek az összeszerelő részlegbe, a montázsba. A montázsba rakták össze és festették le a csap alkatrészeit.
Menjük kicsit tovább az épületek között, a Montázs ajtajától jobbra. Álljatok meg, ha odaértek az ajtóhoz.
Ha odaértetek az ajtó jobb oldalára, nézzetek balra. Látni fogjátok a feliratokat az épület homlokzatán – színesfém öntöde. Hamarosan odaérünk, de előtte arra kérnélek, keressétek meg a másik szobrot, és álljatok meg mellette. Olyan, mint egy nagyszerű madár.
II. az Armătura szobor mellett
Gondolom, azért jöttetek el ide, mert kíváncsiak vagytok a történetemre. Amit most elmondok nektek, az csak egy része. Más részeit elküldtem már nektek levélben. A többi megmarad leírva. A naplóban. A földben és a vízben. A róka lábnyomaiban, amelyeket az elhagyott csarnok porában hagyott. A valamikor itt dolgozó emberek emlékezetében
Ez itt az Armătura szobor. A csap. A víz.
A gyártás első 100 évének a megünneplésére készült.
Itt találkoztok Csabi Csappal. Olyan tárgyakkal, amelyeknek nincs hangjuk, de vannak emlékeik. Ahol a piros rozettát látjátok, otthon, a házban, vagy sétáitok során, emlékezzetek meg rólam, rólunk.
Most tovább mehetünk az épület mellett, követve a homlokzaton levő sárga kéményeket.
audio: 1. II. langa statuia armatura
Se făceau aspersoare pentru irigații, că știți că toată țara a fost irigată pe vremea respectivă.
toate fittingurile pentru autocamioanele Roman le făceam noi aicea. Toată fittingăreala, care vin la motor, la frână, la tot, le făceam noi aicea.
Ezt mondtam az előbb, hogy ez megint külön van ez a része, s ez megint, ez már rézből van, ez már a rézöntődébe csinálták, mondom, s akkor a montázsba kerültek fel mind, s ottan állították össze.
Kirázta a homokot, s maradtak a piesák. Aztat aztán pucolták meg. S jött csiszolva, s jött aztán trátálva. István ott volt a trátálásnál, puhította meg az anyagot, hogy tudják menetelni.
A festődéből mikor leszedték, akkor aztán volt egy ilyen másik finalizare, amikor tettük a kereket rá. Egyik tette a kereket, a másik tette a csavart, s a harmadik leszorította a csavart. Ez is a szalagon ment.
Most nézzetek kicsit körül. A horizont vonalát ez az alagút rajzolja fel, az épületek között. Hadd mutassam be a szomszédaimat. Hátul, ahonnan jötettek, van a Technofrig (a blokkok között levő építődarú környékén), szemben pedig a Libertatea (a rozsdaszínű téglahomlokzattal).
Menjetek kicsit tovább. Jobbra, nyitva áll egy sárga, naptól kifakult ajtó. Látható a kék festés is még rajta.
Eláruljak valamit? Az emberektől hallottam, akik még itt, az udvaron forgolódnak. Úgy tűnik, hogy az épületeket, amelyekből állok, egy Koro Lando nevű cégnek adták el, aminek többségi részvényese a Hertz. A Koro Lando blokkokat fog építeni itt.
Szóval...
III. A függőleges raktár
Itt, ennél a nyitott ajtónál megállunk.
Ez itt a függőleges raktár. Ez volt. Itt raktározták az alkatrészeket, a csapokat, az anyagokat.
Beléphettek, de csak óvatosan.
audio: 2. III. depozitul vertical 1
Készítettek egy nagy hálát, ahol depozitálják az anyagot. Ha sok volt leöntve. Ilyen, hogy mondják neki … Ott is volt valami ilyen daru. De nagy, nagy hálát csináltak. Az megvan még most is.
egy ilyen függőleges raktár. Ilyen függőleges izéket csináltak, polcokat, s akkor ott is volt daru, hogy ment közte be, s akkor vitte a kontájnereket, minden repert rakott külön. Ez niplu, ez hot, ez korp.
Alkatrészek, elrendezve, felcímkézve. Indexálva. Készen, hogy feldolgozzák, továbbküldjék őket. Készen, hogy használják őket. Hogy hasznosak legyenek. Produktívak. Hatékonyak. Jó minőségűek. Mint egy hangyaboly. Mindenkinek megvolt a dolga – műszakokban, váltásokban, folyamatosan zajlott a termelés.
audio: 3. III. depozitul vertical 2
És már tettük a megrakott dobozokat a palettre, és vitték a raktárba. De előre el szoktuk készíteni, ráírtuk a címkéket, hogy ez 83-as, ez 83-as feles, vagy 83-as háromnegyedes, vagy 121-es, vagy kerti csap, vagy ilyen, még milyen,
Most a hangok, amelyek még maradtak, az utolsó munkásokról beszélnek.
audio: 4. III. depozitul vertical 3
vânzarea strungurilor, vânzarea fabricii. Am înțeles că până la urmă s-a redus la o singură secție unde lucra toată lumea.
Azt kérdem magamtól, vajon jól tették-e, amit tettek. Hogy megmentettek legalább így valamicskét abból, ami az övék is volt.
audio: 5. III. depozitul vertical 4
Restul era tot... tot vândut, pe piese, pe bucăți.
De itt, a gyárban, a függőlegesség hierarchiát is jelentett.
Kimehettek sorra a raktárból.
Nézzetek körül lassan, ráérősen. Álljatok meg, ahol úgy érzitek. Közeledjetek a falakhoz. De ne távolodjatok túlságosan el a csoporttól.
audio: 6. III. depozitul vertical 5
Deci erau muncitorii care erau cam pe ultimul plan. După aceea mai urma un șef de... urma un maestru de... urma un maestru principal și urma un șef de secție. Deci asta era ierarhia. Deci muncitorii erau cam …
Un maistru coordona cinci-șase grupe de oameni; deci într-o grupă erau 10–20 și pe ăștia îi coordona și venea în schimb cu ei, schimbul unu, schimbul doi, no.
Urmărea și trebuia să ias ko ă piesa respectivă și aia trebuia să iasă din fundul pământului.
Most, ha hátat fordítotok a függőleges raktárnak – mindannyian – láthatjátok a dombot a két épület között. Az a Kerekdomb. Balra, az a kékes épület, két sor ablakkal az emeleten, volt a színesfém öntöde. Jobbra, az a magas üveg és fémpáncélú épület volt a vasöntöde. Látjátok? Most pedig gyertek közelebb a bal oldali épülethez, a réz, bronz és alumínium öntödéhez. Megállhattok, ahol szeretnétek. Fényképezhettek.
Itt a függőlegesség döntési hatalmat is jelentett.
A privatizáció során, amely 91-től kezdődően ment végbe, a munkások vásárolhattak részvényeket. De nem többet összesen, mint a részvények 50%-át. Tehát ez nem volt elég egy valós döntéshez. Vagy egy kollektív szavazáshoz. Így volt ez az én esetemben is.
audio: 7. III. depozitul vertical 6
I1: Da. Și-o fost la un moment dat în anii 2007... ba nu.
I2: Ba da. În anii 2006 a...
I1: Când a crescut așa de mare acțiunile, c-a vândut toată lumea. Eram la mare, când am venit, toți erau cu mașină. Atunci a început să vândă. A intrat Hertz-ul, și pe urmă a luat toate acțiunile, majoritatea Hertz-ul.
N-avea nicio valoare proprietatea aia, că se făcea ce vroiau alții, cu votul lor.
Că ziceam adevărul, n-avea nicio putere. Cum n-a avut nici sindicatul.
IV. színesfém öntöde (balra)
Részlet az öntöde zenéjéből és auditív atmoszférájából
Itt volt a színesfém öntöde. Az épület másik oldalát már megmutattam. Menjünk bennebb, sorra, a szalag mellett, amely a biztonságos teret jelöli. Hallgassátok és nézzétek, ameddig szeretnétek.
A jobb oldali üres helyen volt a kemence, ahol a rezet készítették. Öntőhéjas szerkezetek voltak. Prések voltak, amelyek a csapokat préselték le.
audio: 8. IV. turnatorie neferoase
era un loc de muncă considerat gradul întâi de toxicitate. în fiecare zi primeai o jumate de litru de lapte porție și…
De volt az öntődöben is szalag, ahol öntötték a csapokat. Voltak ilyen alumínium katuják, abba rakták a csapokat, kb 20-25 kg nyomtak, de voltak nagyobbak is, 50 kg-ig el, azok már nagyon nehezek voltak.
Îți luai o țigară ca să fumezi, cum luai cu pensula aceea, simțeai că țigara pur și simplu era dulce de la plumbul ăla.
Por volt.
Silicoză! Deci când treceai prin turnătorie, nu vedeai nimic. Dar dacă intra o rază de soare, ca și gâzele, ca și țânțarii, așa venea praful. Foarte mulți s-o îmbolnăvit și-au făcut silicoză. Foarte rar trăiau turnătorii care lucrau acolo mai mult de 60 de ani.
muncitor necalificat la turnătorie, că eram studentă, și lucram în secția turnătorie la alamă, și era foarte greu. Când ajungeam dimineața la servici, ieșea tura de noapte, care era foarte greu pentru femei. Și aveam concediu de maternitate foarte puțin. Trebuia să se întoarcă la lucru. Dar aici la Armătura a fost un colectiv foarte frumos.
era foarte rar echipamentul de protecție.
Maszk? Maszk nem is volt.
Cu cât îți dădea echipament de protecție mai mult, cu atâta era producția mai mică.
Tejet adtak csak.
Nu știu dacă bocanci vedeam, dar nu cred că... nu-mi aduc aminte să fi primit bocanci, numai salopete și atâta.
Nu puteai să te miști, trebuia să stai cu masca aia, transpirai. Nu erau de calitate. Erau românești, și filtrele alea… După 2 ore, c-am făcut statistică, după 2 ore, dacă desfăceai, era plin de nisip! Era plin de praf din ăla toxic.
Mindig hideg volt. Mindenhol hideg, zaj és hideg. [...] Amúgy fűtötték, de mikor kinyitottak egy nagy kaput, hogy bemenjenek az áruval, akkor az egész meleg kiment. Én mind hidegben dolgoztam.
Ha kész vagytok, lassan kimehetünk, és elindulhatunk a következő épület felé. Ahhoz, amelyiknek három lyuk van a homlokzatán.
audio: 9. V. camerele
A végén egyedül maradtam.
Da, da. O fost... primul șomer, a fost dezastru când s-a dat șomaj aicea. Mi-aduc aminte, că nu știam ce înseamnă șomaj. Primele reduceri au fost dezastru la oameni, foarte mult au suferit oamenii. Pe urmă s-or mai obișnuit.
V. a szobák (Lívia)
Itt három nagyfeszültségű transzformátor volt. Vagy talán a vasöntöde kemencéi? Vajon jól emlékezem? A transzformátorok voltak, igen, amelyek a öntödét szolgálták ki. Szabályozták a magasfeszültséget, szállították a villamos energiát az öt kemencébe. A csarnokban még látható a helyük.
VI. vasöntöde (A Róka)
Gyertek, mutassak még valamit – a vasöntödét. Az a nagy épület, a transzformátorok üres helyétől balra. Látjátok fent a feliratot? Majdnem aláhúzza az a sárga vezeték.
Egy kék autó parkol kint, a bejárat közelében.
2017-ben állt le a termelés, április elsején. Először azt hittem, hogy egy vicc. De nem volt vicc.
Beléphettek, egészen a kijelölt vonalig. Lépjetek be!
Sokat lehetne még a múltról mesélni. Annyi, de annyi sok történetet mondhatnék még nektek! Hogy 1889-ben... vagy 1945-ben, vagy 1947-ben..., hogy 1989 őszén... De jobb néha, ha csak hagyom, hogy nézelődjetek. Hogy hallgassátok. Hogy érezzétek.
audio: 10. VI. turnatorie fonta muzica
Nekem például jó esik érezni most ezt a szellőt. A szellőt a betonszerkezeten keresztül. A szelet, amint befúj a széttört ablakszemeken. Hogy érezzem a pattogzó falak textúráját. Az eső nedves vattáját. A kifakult festéket, ahogy a nap elhalványítja. Az átható füstöt. A résekből a fény felé törő növényeket. A fém oxidálódását, amelyből készültem. A fa megduzzadását. A falak felörlődését. Furcsa érzés, de szeretem érezni magam. Meztelenül. Tágasan. Elérhetően. Nagylelkűen. Lehetőségekkel tele. Érzem, hogy elkezdtem egy átalakulási folyamatot. Hogy lehetőségem van arra, hogy sokféle dolog legyek.
Én, a gyár, magamban érzem mindezt. Most munkások nélkül, termelés nélkül, füst és zaj nélkül. A csend hagyja, hogy én legyek, minden. Minden vagyok. Most bármi lehetek. Minden lehetséges dolog vagyok, minden, ami csak megtörténhet velem.
Kellemes, csiklandó érzés, ahogy az idő áthatol a falakon, amelyekből vagyok. Ha nem lennék olyan nehéz, felemelkednék, és megráznám magam. Szükségét érzem, hogy lerázzak magamról mindent, ami itt volt. Néha. Máskor olyan, mintha mindez a sok év csupán egy pillanat lett volna. Nem tudom azt se, mikor teltek el, sem azt, hogy mit csináltam én ezalatt.
Talán csak voltam és hallgattam.
Most megmutatnék még valamit itt kint. Itt, rögtön jobbra, ahol a betoncsontváz és a nyomok láthatóak a földön, egy külső csarnok volt, az öntöde kiegészítése.
Itt kevesebb volt a por és a füst, de a koksszal kevert homok szemcséi, amelyet a csapok becsomagolásánál használtak, égette a munkásokat.
Most lassan gyertek tovább, az útvonal bonyolult lesz egy kicsit. Nézzetek körül egy pillanatra, tájékozódjatok. Jobbra, át kell mennetek egy boltozat alatt, amelyet a sárga vezeték jelez. Szemben, kissé balra, van egy kékes-zöldes, rozsdabarna épület. Neki van támasztva egy kocsiajtó. A háta mögött vannak a víztornyok.
Menjetek lassan a saroképület felé. Itt valamikor egy kantin működött. Nem itt főztek, máshonnan hozták az ételt. Ugyanabban az épületben egy bódé is volt. Raktár.
Térjetek be a szűk ösvényre az épületek között. Balra. Lassan.
Egy kifakult kéket láthattok balra, és egy öreges sárgát, kékes-zöld és rozsdabarna. Menjetek előre a vezetékek alatt, amelyek összekötik őket. Látjátok majd jobb oldalon a víztornyokat.
Most az épületek, amelyek mellett elhaladtok, bérbe vannak adva. Mindenféle új tevékenység folyik bennük. Szerelők, szobrászok, uszoda-eladók, temetkezési vállalkozók, autószerelők, rendezvényszervezők osztoznak az udvaron. Az ajtókon láthatóak a céges jelzések.
Nem tudom pontosan, mi fog történni mindazokkal, akik még erre járnak. Azokkal, akik darabkákat bérelnek még ki belőlem. Vagy azokkal a lényekkel, akik itt laknak. A Róka, a sárga rózsák a virágágyásban, a verebek és a varjak. Nem tudom, hova fognak menni. Csak remélni tudom, hogy jó lesz nekik.
Jobb oldalt dérlepte szőlőtőkéket láthattok. Menjetek egy kicsit tovább. Jobbra olyan dolgokat láthattok, amelyeket az itteniek használnak.
Aztán bal oldalon látni fogtok egy kék ajtót. Megtaláltátok?
VII. A Szerszámműhely bejárata (hátul) (Az Öntőmunkás)
Itt van a Szerszámműhely. A hátsó bejárat.
Kopp-kopp
Ki segít az ajtóval?
Középen látjátok az Öntőmunkás szobrát. A legenda szerint egy valódi férfiról mintázták. Befeküdt a földbe, s a kollégái levették a formáját.
Önt, a gesztusa megfagy az időben. És mégis, a rozsda nem kegyelmezett neki sem.
Hallod a bérlőket ott a műhelyben? Fémekkel dolgoznak.
A nyomok, amelyeket láttok a földön, az esztergapadok nyomai. Most az esztergapadok helyén olyan dolgokat találtok, amelyek itt maradtak, a munkák beszüntetése után.
Valaki arra gondolt, hogy berendez itt valamiféle múzeumot. Ne féljetek, gyertek közelebb.
Azt javaslom, hogy sétálgassatok a térben. Járjátok be.
Sokat beszéltünk az esztergapadokról, azt gondolom, fontos lenne, hogy tudjátok, hogy néz ki egy. Az utolsó összecsomagolt esztergapad, balra. Az a zöld gépezet, műanyag csomagolásban.
Fent, ahol az erkélyt látjátok, ott volt az Öltöző. Átmeneti hely, a pihenés helye, a csevegésé, a menedéké.
Tudjátok, régen, Kolozsváron – valószínüleg ti már nem kaptátok el – volt egy Ipari Múzeum. A Malom utcában volt, ahol ma a Műszaki Egyetem van. Nem klasszikus múzeum volt, inkább egy olyan központot akartak létrehozni, ahol bemutatják a technika különböző vívmányait, felfedezéseit. 38 éven át működött, 1926-ban zárták be. Sokáig senki sem beszélt róla, így feledésbe merült. Vajon milyen lenne most egy munkamúzeum?
Én befejezem a sétát. Remélem hasznotokra volt.
Örültem, hogy találkozhattam veletek.
Elfoglalom én is a helyem a nézőtéren. Sok esemény vár még ránk ma, és az elkövetkező hónapokban.
A bal oldali asztalokon – látjátok? – néhány tárgyra érzékelőket szerelt fel a művész-brigád. Az asztalokon, ott balra. Menjetek nyugodtan közelebb, és teszteljétek le. Érintésre hangokat fognak kiadni.
Most már leveheted a fejhallgatódat. Az öltözőbe vezető lépcső közelében találsz egy helyet, ahol hagyhatod.
(...)
(a függőleges raktár felé)
Itt egy gyár volt valamikor.
Itt munka volt.
Itt emberek voltak.
Termelés volt.
Itt egy új lakónegyed lesz. Új emberek. Új dolgok.
Itt fejlődés lesz.
Lakóhelyek lesznek, irodák, üzletek és egy hotel.
Itt madarak vannak, és macskák, és rókák, és kutyák, és rózsák, és fák, és komló, és
itt tárgyak vannak, és fém, és
én, az Armătura Gyár
Én ma találkozóhely lettem, a közösség helye. Mi lehettem volna még, nem érdekes már. A lényeges, hogy valamikor 2025-ben egy pár ember találkozott, hogy elfoglaljon egy helyet, és hogy beszéljen. Mondanám, hogy találkozunk a legközelebbi alkalommal, de ki tudja. Mások leszünk már akkor. Ne féljetek a változástól.
Minden jót.