Commoning – időutazás a közjavak nyomában

Az emlékezet, a tér és a közjavak témájában végzett kutatói, művészeti és közösségi projekt

Szervező: Desiré Alapítvány

Társtámogató: Román Kulturális Alap (AFCN)

Helyszín: Armătura-gyár, Kolozsvár

Időtartam: 2025. július – december

A Commoning – időutazás a közjavak nyomában egy multidiszciplináris projekt, amely művészeket, szociológusokat, építészeket és elméleti szakembereket hoz össze, hogy közösen vizsgálják a közjavak témáját – azokat az erőforrásokat, tereket és értékeket, amelyeket társadalomban megosztunk egymással.

A projekt azt vizsgálja, hogy az iparosítás, a privatizáció és az új ingatlanfejlesztések hogyan formálták a város és a helyi közösségek életét. A kutatás kiindulpontja a kolozsvári Armătura-gyár konkrét esete – a város egyik ikonikus ipari tere, amely jelenleg a lebontás küszöbén áll, de több, hasonló átalakuláson vagy eltűnésen átesett ipari zónát is felölel.

Kutatás, művészet és közösségi reflexió révén a Commoning párbeszédet kezdeményez emlékezetről, munkáról, térről, szolidaritásról és közös felelősségről, valamint a közjavak és a közösségi tulajdon jövőjéről. A projekt a színház és a performativitás eszközeit használja arra, hogy ezeket a témákat közvetlen, átélhető élménnyé alakítsa a közönség számára.

Mit jelent a „commoning”, a „közös” és a „közjavak” fogalma?

A „commoning” kifejezés az angol nyelvből származik, és az erőforrások közösségi kezelésének folyamatát jelenti – azt a módot, ahogyan tereket, javakat és tudást közösen, együttműködésen és kölcsönös felelősségen alapulva megosztunk és működtetünk.

A „közjavak” (the commons) nem csupán természeti és társadalmi erőforrásokat, kulturális alkotásokat vagy anyagi javakat foglal magában, hanem kapcsolatokat, érzelmeket és közösségi gyakorlatokat is – mindazt, ami összeköt bennünket, és ami által egy társadalommá válunk.

A jogi értelemben vett közjavak az állami tulajdonban lévő javakat jelentik – természeti erőforrásokat, földterületeket, lakásokat, közlekedési eszközöket, termelő- és fogyasztóvállalatokat stb. A commoning gyakorlatán keresztül ezek közösségi javakká alakulhatnak, amelyeket a felhasználók közösen, társadalmi szükségleteknek megfelelően kezelnek.

Kutatás

A projekt művészi feldolgozását előkészítő dokumentációs folyamat 2025. júniusától augusztusáig zajlott, melynek során a kutatócsapat az iparosodás és az iparosodás utáni időszak fotó- és sajtóarchívumait, valamint „élő archívumokat” tanulmányozott. Több mint 20 interjút készített a kolozsvári gyárak – Armătura, Terapia, IRA, Someșul, Arta Jucăriilor, Clujana, Iris Porcelángyár, Tehnofrig – egykori dolgozóival, a gyárak egykori vezetőségének tagjaival, valamint az 1989 előtti és utáni időszakban aktív ipari szociológusokkal.

Ennek eredményeként rekonstruálták Kolozsvár ipari és posztindusztriális korszakának alternatív archívumát, amely azoknak a személyeknek a történetit is tartalmazza, akik legjobban ismerték ezt a korszakot:  a gyárakban dolgoztak vagy azok vezetésében vettek részt. Az ipari múlt még mindig kevéssé kutatott történeteit a „Időutazás a közjavak nyomában: Kolozsvár ipari platformjai" című kötet gyűjti össze, amely a kutatás szintézisét kínálja, és amely a Commoning-eseménnyel együtt hidat képez egy olyan múlt felé, amely éppen most tűnik el a szemünk előtt.

Az Armătura-gyár 

Az Armătura-gyár története az 1884-re nyúlik vissza, mint Románia első vízvezeték-szerelvényeket gyártó vállalata. Akkoriban gáz-, víz- és gőzvezetékekhez való szerelvényekkel foglalkozott. 1929-ben és 1935-ben két vállalatot alapítottak Kolozsváron: a RAVAG-ot és a Fermetát, melyek gyártási profilja hasonló volt a későbbi Armăturáéhoz. Ezeket a bukaresti Parcomet vállalattal együtt 1949-ben államosították, így jött létre az Armătura-gyár, amelynek székhelye a vállalat jelenlegi helyén található, és színesfém-szerelvények gyártására specializálódott.

1949 és 1960 között az Armătura volt Románia egyetlen egészségügyi szerelvényeket gyártó vállalata. 1970-től a vállalat kereskedelmi kapcsolatokat épített ki európai, amerikai és ázsiai partnerekkel. 1991 elején részvénytársaságként bejegyezték a kolozsvári Kereskedelmi Nyilvántartásba, 1996 végén pedig befejeződött a privatizációs folyamata, így jelenleg teljes egészében magántulajdonban van a vállalat. A gyár számos hazai és nemzetközi kitüntetéseket kapott; önálló fejlesztési erőfeszítéseinek köszönhetően a vállalat által gyártott „gömbcsap” globális innovációért járó királyi találmányi szabadalmat kapott.